Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
'reggelt!
"Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbájos világ
Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol Rád"
Tegnap este a Malénát vettem elő újra.
(" A Maléna (Malèna) 2000-ben bemutatott olasz-amerikai filmdráma Giuseppe Tornatore rendezésében, Monica Bellucci főszereplésével, Ennio Morricone zenéjével és Koltai Lajos képeivel." Wikipédia,....ha valaki esetleg nem tudná)
Olyan jó kis film az,érzékeny, mulatságos, megható, és tele jó zenékkel, de valahogy egy nagyon halovány melankólia fátylat hagyott maga után bennem.... Na, erre varrjatok gombot! Melankólia fátyol. Kész. Inkább hallgassatok zenét!
...és nézzegessétek a "melankóliafátylas" képeket! (Nem is azok, de szépek,..szerintem) :)
https://www.youtube.com/watch?v=BZOObJjjiOA
https://www.youtube.com/watch?v=n1TYtmaEGv0
https://www.youtube.com/watch?v=rV3s3u0v7tc
'reggelt!
Csodára bukkantam. Ezért szeretem annyira a képzőművészetet és az irodalmat. Van valami hihetetlenül motiváló abban, ha olyan dolgokról nézel képeket, olvasol verseket, novellákat, regényeket, amik arra emlékeztetnek, aki lenni szeretnél,akivé még talán válhatsz, vagy aki egyszer voltál, mert ugye ilyenről is hallottunk már... :)
Visky Zsolt: (Ha a közelben lennél)
karjaim takargatnának és
szemeim.
nem tudnám, mint ahogy most
eszemmel tudom, az egymáshoz-
tartozás teóriáját, hogy a szükség
hogyan is viszonyul a lét
különböző állapotaihoz, s hogy
vannak még a megszokott
barátok, a terheim.
Szavakkal takargatlak hát,
talán kihűlnek, mire hozzád
érnek. Ha pirosak még, örülj
a pirosnak, s örülj ha kékek, a
kéknek.
képek:Jimmy Lawlor
zenemeg:https://www.youtube.com/watch?v=OZc-vzohziY&feature=youtu.be vagy bármi más Pátkai Rozinától
Egy ház Bbrooklynból.
Egy gyönyörűen felújított ház, ahol hagyták érvényesülni a múltat, mégis üde, nyitott és tiszta tereket hoztak létre. Az eredeti fapadló egyszerűen egy álom! Ilyen, amikor a vintage nem fordul át giccsbe, és ilyen lépcsőm lesz egyszer, az tuti, mert állítólag több életünk van....., hallottam már ilyesmiről, na. :)
tervező:http://bonaventuraarchitect.com/
Radnóti Miklós: Július
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.
Voltak idők,amikor a fiatal lányok ünnepélyes alkalmakkor díszes kis könyvet kaptak ajándékba, hogy annak üres lapjaira beírják azokat a verseket, amelyek különösen tetszettek nekik.
Igaz, hogy már rég nem vagyok fiatal lány(khmmm...khmmmm), de nekem most ez a blog lesz a díszes kis könyvem.
Szeretem a verseket.
Ha bármi bölcsességet vagy tudást magamra szedtem az évek során, azt sokban köszönhetem a verseknek is, mert tanítanak, gondolkodtatnak, ha kell vigasztalnak, néha felemelnek és sokszor felébresztik az érdeklődésem olyan dolgok iránt, amelyeket még nem ismerek.
Ezzel most nem azt akartam mondani, hogy valami "hű, de nagy!" tudással rendelkezem. Jézusom! Dehogyis! Egyáltalán nem. Mindössze él bennem egy egészséges sznobizmus, ami arra ösztönöz, hogy nyitott legyek és kíváncsi, hogy az értékeket keressem az életben, és él bennem a vágy is, hogy kellő alázattal tudjam szemlélni magam körül a világot, és annak mélyebb és örök összefüggéseit.
Néha megértem ezeket, és sokszor nem, és az is előfordul, hogy csak egy későbbi időpontban érnek be a válaszok, de ez sem baj. Nekem jó így.
Na. Szóval ezért lesz itt ennyi vers. Régi is, új is, de főleg szerelmes! Azok aztán csak igazán a kedvenceim.
Mily meglepő, nem igaz?
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt.
Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt.
Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh ich oft zu lauschen,
Wenn alles schweigt.
Ich bin bei dir, du seist auch noch so ferne,
Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
O wärst du da!
Kormos István
Ház Normandiában
A gauguinsárga parton áll Jérome
nem köszön vissza mert Jérome szamár
szemben kék bálna JerseySZIGETE
ő fekete sziklakönyéken áll
szél-ökrök szél-ekék próbálnak ártani
falán szilánkra törnek a sirályok kiáltásai
biciklis pék dombkötéltánca kenyér kenyér kenyér
nap tenger kifröccsenő vére fehér fehér fehér
rókanyüszítés-éjszaka szegről rézserpenyő lecsattan
kaptányban vergődik szivem elsüllyed Ertot tejködhabban
rét szalad a kőkapuig ott megtorpan bemenjen-e
szobákban zöld mohahomály tengerfenék-csönddel tele
mohahomályban valaki ablakhoz nyomva homloka
kert fölött denevérszavak igen soha igen soha
Nagyon régen, még középiskolás koromban szavaltam ezt a verset. Most annyira nyár van, olyan forró a levegő, és én a tengerhez vágyódom. A gondolataim valahogy visszakalandoztak ezekhez az erős képekhez, a házhoz, ott a hűvös Normandiában és a fehérséghez.
A fehér szép. A fehér tiszta, puritán, elegáns, letisztult.....
Mégsem mondhatom, hogy szeretem. Inkább úgy vagyok vele, mint Petőfi a Kárpátokkal:
"Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek"....
Szóval csodálni lehet!
Megosztás a facebookon
irodalom, képzőművészet, lakberendezés...