https://www.youtube.com/watch?v=HOzcMzCaFWo

https://www.youtube.com/watch?v=jEGSc4kXt1w&list=PLT_Rvk7JRZnKAunSdBiXCiRvtVGAKFnCg

https://www.youtube.com/watch?v=W5GDt_BUjNA&list=PLT_Rvk7JRZnKAunSdBiXCiRvtVGAKFnCg&index=5

 

Már régóta olyan üres volt az élete, mint az asztalon heverő szottyadt kolbászos zsemle, amiből az előbb ette ki a kolbászt.

Egyedül élt, és már nagyon nem akart tovább egyedül élni. Eddig nem tudta kit keres, de azt tudta, hogy majd csak akkor tudja meg, ha megtalálta.

Ebből a népmesébe illő - van is meg nincs is, hoztam is meg nem is, adok is meg nem is - kapcsolatból, ami a napjait összetartó rutin mellett  azért némi illúziót is csempészett üres óráiba, egyszerűen elege lett. Pedig valamikor meghalt volna ezért a nőért, annyira szerette, de az idő telt, és a nő nem hagyta el érte a férjét, nem lépett, ő meg már abban sem volt biztos, hogy akarná-e még ezt egyáltalán.

Aztán tegnap teljesen váratlanul felbukkant az a lány, és a gondolataiba férkőzött. Kíváncsi lett rá. Érezte, hogy valami változás történt, valami elindult a sejtjeiben, a zsigereiben, és jólérezte magát tőle. Meg kellett találnia. Megjegyezte a nevét, úgyhogy bekapcsolta a laptopját és rákeresett.

Abban a pillanatban, ahogy meglátta a képét, egy szúrást érzett a gyomrában, és erős izgatottság lett úrrá rajta. Tudta, hogy ő lesz az. Ő az, akire várt.

Máskor is megnézte a szép lányokat, némelyiket meg is kívánta, de valójában legtöbbször hidegen hagyták. Sosem volt nőcsábász típus, pedig megtehette volna, hogy habzsolja a csajokat. Ötven éves elmúlt, de remek formában van. Az a fajta pasi, akinek igazán jól áll a tisztes, őszes halánték. A rendszeres sportnak köszönhetően pedig a baráti tivornyázások sem hagytak rajta különösebb nyomokat. Még mindig átkozottul jóképű, és tudja is magáról, hogy az.

Nézte a fotót, és kiszáradt a szája.

Felállt és a konyhapulton álló palackból töltött magának egy pohár vizet. Az előző napi ivászatra fogta a rátörő szomjúságot, mert még nem akarta teljesen átadni magát ennek a rég tapasztalt érzésnek, ami kezdett szétáradni a belsejében.

Úgy döntött vár még egy napot, mielőtt a neten megszólítaná a lányt, és különben is, előbb még le kell zárnia ezt a régi ügyet. Úgy tisztességes. Lelkiismeret furdalásnak nyoma sem volt benne. Ő mindig tiszta lapokkal játszott.

Úgy határozott, gyorsan és kíméletlenül közli a tényt, hogy vége. Tisztában volt vele, mekkora fájdalmat fog  okozni, de már nem akart ezzel foglalkozni. Ezt már annyiszor végigcsinálták. Most nem fog belemenni. Inkább haragudjon rá a másik, talán könnyebb is lesz úgy elviselnie. Különben is, ő már többször akart szakítani, de a nő valahogy mégis mindig újra elérte, hogy ne tudjon elszakadni tőle. Bár őszintén szólva, nagyon kedvelte a társaságát. Sokszor felvidították az sms-ezéseik, miközben a munkahelyén gályázott és a halálba kívánta az egész műhelyt, úgy ahogy van. És persze vonzódott hozzá, kívánta is. Jó volt vele a szex. Odaadó, érzéki szeretőnek bizonyult, de már csaknem egy éve a levelezésen és néhány csókon kívül nem volt több köztük.

Ezért is meg fogja érteni. Fájni fog, de megérti.

Gondolatmenetéből hirtelen a mobilja csörgése zökkentette ki. A haverja volt, akivel tegnap hajnalig együtt ittak.

- Helló!

-Helló, te marha állat! Tudod, te mit műveltél? Mi a francnak kellett nyilvánosan lesmárolnod tegnap a csajt?  Normális vagy? Tele volt ismerősökkel a hely!

-Na menj a francba! Először is, csak halvány emlékeim vannak a tegnapról, másodszor, a smárhoz is két ember kell, harmadszor meg semmi közöd hozzá! Elmész te a picsába! Hagyj engem békén! Fogalmad sincs semmiről! - és kinyomta a telefont.

Állati dühös lett.

Tényleg alig emlékezett, vagy inkább nem akart emlékezni. Ez most nem hiányzott. Mindegy. Akkor is befejezi.

Gyorsan lecsapta a laptop tetejét is, és elment zuhanyozni.

Ahogy zubogott a testére a forró víz, szép lassan lecsillapodott. Tudta, hogy jól döntött. Miután kilépett a fürdőből bekapcsolta a hálószobában a CD-lejátszót. Bognár Szilvia lágy, érzelmes hangjára vágyott. Mindig ellazította, gyönyörű helyekre repítette a képzeletét a népzene, ezek a szép, ősi dallamok. Ilyenkor látta maga előtt az erdélyi havasokat vagy a Szilágyság lankáit. Az ott élő, egyszerű emberek lelki tisztaságához vonzódott, és ezek a helyek jelképezték számára a legfontosabb értékeket, a tisztességet, a tradíciót, a hűséget, a szabadságot, talán az egész hazát is. 

Az ágyban fekve még egyszer eszébe jutott, hogy nem kéne így lennie,... ha megszülethetett volna valamikor a közös gyermekük. Akkor nem kéne minden szálat elvágnia, akkor kapcsolatban maradhatnának, akkor barátok lehetnének..., de gyorsan elhessegette magától az egészet. Szabadulni akart. Az új lányra akart gondolni, a fiatalságára, a mosolyára, a bőrére, a feszes, ruganyos testére.

Holnap. Holnap majd mindent lerendez. Holnap kezdődik az élet.

És álmodni kezdett. 

 

Megosztás a facebookon

 Jó reggelt nyár! Jó reggelt szabadság!

Az eredeti terv Velence volt, mivel a város egy köpésre található a foglalt a szállásunktól, de 600 fok árnyékban nem kedvezett a városnézésnek, úgyhogy életbe léptettük a "B" verziót.
Ez pediglen abból állott, hogy csak élveztük a tenger felől érkező sós fuvallatokat, habtestünket tarajos hullámokkal csiklandoztattuk, és henteregtünk a finom homokban. 
Testmozgásnak kagylót gyűjtöttünk a puha fövenyen...helyett..
Jó, ilyen is volt, de többnyire inkább elsétáltunk az árnyékos, parti kocsmáig, és ott kis súlyokkal szálkásítottuk karizmainkat, miközben gyönyörködtünk a deres pohár és a gyönygyöző serital látványában, valamint a percről percre változó fényekben a végtelen horizonton, ott ahol a tenger és az ég összeér... 
(Én még a szép olasz fiúkban is gyönyörködtem, de ez maradjon köztünk!)

Szóval jó kis villámnyaralást rittyentettünk, és most már ugyan itthon, de még mindig tobzódom a nyár nyújtotta örömökben. 

József Attila: NYÁR

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

Nagyon-nagyon szeretem ezt a verset. Ez az én dúdolóm. Talán a ritmus miatt, talán a feszessége miatt, talán a szavak szenvedélyessége miatt, nem tudom, de itt dobol bennem minden sora, és élvezem az érzést.
Futás közben, így nyaranta sokszor szoktam mondogatni, néha még hangosan is, nem csak magamban.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy hangyás lennék. Ne tessék rögtön előítélkezni!
Mondjuk inkább azt, hogy olyankor tisztítom az aurám - ez a spiri barátnőm véleménye, és nekem határozottan tetszik a dolog -, miközben a széllel, az éggel, a felhőkkel és a ringó gabonatáblákkal beszélgetek. 
A bányatóban való meztelen fürdőzést már nem is említeném, ha nem az lenne végül a csúcspont! De az.
Bár igazából mindenki azt gondol, amit akar, 
én olyankor szabad vagyok, kedves barátaim, ez a nagy helyzet. Mondhatnám : boldog.
Mondom is. :)

Megosztás a facebookon