Tegnap húzós napom volt.

Persze nem éreztem volna ennyire nehéznek, ha előző nap nem lumpolok szívemnek kedves emberek társaságában, némi pálinka és  finom borocskák kíséretében, egy oltári, nagy zabálást követően.

Aztán meg három óra alvás, az csak három óra alvás, és utána végigfutni, végigmosolyogni 15 órát...., azért az nem könnyű.

No, de ez itt most nem az önsajnálat helye. Arra adtam magamnak húsz percet, amíg kiszürcsöltem a reggeli kávémat. Kicsit bőgicséltem közben, elsirattam sanyarú sorsomat, aztán mire elfogyott a kávé, már megláttam az újabb érett fügéket a fán, a macska már puha szőrével finoman a lábamhoz dörgölőzött, és "Tudjukki" mondott valami olyan hülyeséget, amin muszáj volt röhögni. Az élet kezdett újra kékülni.

De amitől tényleg visszatér belém mindig az "életszépheurékamindenazéndöntésemfelelősségemnenyávogjélj" az a futás. Mert ilyenkor el kell mennem futni. Ki kell mennem a szabadba, be kell szívnom a füvek illatát, éreznem kell a szelet az arcomon, a földet a talpam alatt, és akkor eljön az a pont, amikor már nem is érzem, hogy futok, csak azt hogy vagyok, és hogy micsoda csodálatos dolog az, hogy vagyok.

Na,jó. Nem mondom azt, hogy ez mindig így történik. Vannak olyan napok is, amikor csak azért futom végig a távot, mert eldöntöttem, hogy végigfutom, de a végére akkor is ugyanilyen jó lesz, esküszöm!

...és, hogy ezt az egészet miért mondtam el?

Azért, mert többen kérdeztétek, hogy csinálom. Hogy csinálom, hogy így tartom magam.

Hát így. Szóval nem a gének. Egyszerűen élvezem és szeretem az életet. Imádok jókat enni, inni, bulizni, de tudom, hogy egyensúlyt kell tartani. Mozgás nélkül ez nem megy. Ahogy az előbb említettem, néha szükség van az önfegyelemre is, természetesen.

Nekem a futás, a biciklizés, a Pilates, a Nia és a jóga vált be, de nem ez a lényeg. A lényeget abban látom, ha találunk valamit, ami örömet szerez, amiben ki tudunk kapcsolódni.

 Talán szerencsés is vagyok, hogy ezt az örömet sok mindenben megtalálom, nem csak a mozgásban. Például ez a blog is ezt a célt szolgálja. Nekem ez jó. 

Szóval a konklúzió: Szeressetek élni! Nekem bevált.

 

Megosztás a facebookon