Belépés Facebookkal
[ Ablak bezárása ]
Szeretek örömet szerezni a posztjaimmal, de önámítás lenne azt állítani, hogy ez pusztán szívjóságból fakad.
Van ebben egy nagy adag hiúság is, és főként önigazolás, no meg a velem született exhibicionizmus, (mint a mellékelt fotó is mutatja).
No, de baj lenne ez? Nem hiszem.
A törekvést fontosabbnak tartom, hogy értéket osszak meg, vagyis olyan dolgokat, amelyek számomra értéket képviselnek, még akkor is, ha esetleg ezek felszínesnek tűnnek mások szemében.
A jó ízlés nekem érték, és ebbe még szerintem ez a kép is bőven belefér
,
ahogy érték a kultúra is, és minden, ami szemet gyönyörködtet, ami szép.
Értéknek tartom a derűt, nélkülözhetetlennek egy teljes élethez a szenvedélyt, hogy valami iránt igazán lelkesedni tudjunk,
...és persze még sok-sok minden mást is, de most a fent említettekről szeretnék írni, hogy hogyan fedeztem fel őket magamnak.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy olyan útravalót adtak, aminek segítségével keresem és észreveszem a jót mindenben és mindenkiben, bár az utóbbi néha eltart egy darabig......
"Tovább is van mondjam még?"
A kék mellett a kedvenc színem a vörös.
Talán már említettem volt..... :)
Az őszben is azt az utolsó lobbanást, azokat a kirobbanó energiákat szeretem leginkább, amit egy csodás őszi táj bámulása tud jelenteni, miközben észrevétlenül mosolyra húzódik a szám, és csak hagyom, hogy jól érezzem magam, mert ott az a pillanat...
Talán tényleg szerencsés vagyok, hogy így el tudok veszni a dolgokban, hogy tudom, mit jelent a "Flow-élmény ",
(-A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli.-)
....és a lányom a tanúm rá, hogy egész életében ezt próbáltam neki megtanítani, mert állítólag igenis tanulható, és hogy mennyivel jobban élvezhető így az egész élet,....arra nincs is szó!
A vörös az elektromágneses spektrumban az infravörös mellett helyezkedik, ezért a melegséggel kapcsoljuk össze. Hatása izgató és stimuláló.
Extrovertált szín, amely az élet teljességével, a bátorsággal, áldozatkészséggel, szeretettel, erős érzelmekkel és szenvedélyes cselekedetekkel függ össze.
A piros szín senkit sem hagy hidegen. Szeretheti, gyűlölheti, de a piros szín mellett nehezen marad közömbös.
Csukás István: Számon méz íze van
Évszakom az ősz, évszakom a szerelem,
ruhámra varrom kettős címerem,
csatámra várok, néma rajvonal
vonul s itthagy látomásaival,
ökörnyál fércel vadul szétszakadt,
összefüggéstelen évszakokat,
szerelem enyhít nagyra tervezett
futást, ha pihenőkre szétesett;
piros szem pillog a bokor alól,
hogy így is jó lesz, hogy már így lesz jól,
ha sátort ver fölém a nő s szelíd
szavakkal oldja szívem görcseit,
álomkék égboltra visszaevez
velem s ha madár-gyöngéden neszez;
hogy így lesz jó, ha halhatatlanul
az ifjúság páros szobra felmagasul,
háttal a halálnak, szemben a halállal,
ha örömből, kínból egyforma részt vállal;
ha lobogtatja kendőjét, a remény
zászlóját s fényfoltok sütnek szemén,
s mosolya villan, nyári zivatar,
ha lányos bújába lágyan betakar,
már így lesz jó; számon méz íze van,
fejemnél csillag muzsikál hangtalan.
Mai nap mottója:
(kis morfondírral)
Kedves Aggodalmak, Félelmek, Szorongások !
IT'S FUCKING TIME TO SAY GOODBYE!
Tudom, kissé kemény indítás ez így éhgyomorra, de ma reggel valahogy olyan sérülékenynek érzem magam, mint egy léggömb, amit a kaktuszültetvény felé sodor a széláramlat. Önvédelmi reakció.
Rosszul aludtam, na.
Azzal a gondolattal vigasztalom magam, hogy az életet néha a zuhany alatt is újra lehet kezdeni. Sőt, néha elég, ha lezuhanyozunk, ...és még ennél is jobb hatást érhetünk el, ha mindezt futás után tesszük. Vagy jóga után, mert igazából, ma reggelre ezt terveztem, csak nem bírtam felkelni. Bár tartós hatást egyik módszerrel sem ígérhetek, rövid távon azonban remekül működnek.
Szóval, Namaste! ...mert elveszni látszik a lényeg....
(A Namaste Indiában egy köszönési forma, jelentése: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt.)
Vers is van, naná! Ebben aztán viszont ott a lényeg, az tuti.
JELENTÉS A BOLDOGSÁG ÁLLÁSÁRÓL (Oravecz Imre)
Van társam,
ifjú, virágzó és szép,
velem él, egy lakásban,
egy ágyban hálunk, egy fürdőszobában tisztálkodunk,
egy szappant, egy fogkrémet használunk,
ugyanabban a konyhában,
ugyanannál az asztalnál eszünk,
egy illemhelyre járunk,
és közös a kassza is,
de a pénzt ő osztja be,
halk, szerény, tapintatos,
és néha alig lehet szavát venni,
legszívesebben csak a tekintetével, a mozdulataival beszélne,
pedig nem buta vagy félénk,
ellenkezőleg, okos, bátor, művelt,
és mindenről van véleménye,
érzékeny és élénk képzeletű, mint én,
és a szavakkal se áll hadilábon,
mert hozzám hasonlóan mellékesen verseket ír,
és járatos az irodalomban,
de nem kékharisnya,
idegen tőle a szépelgés, az érzelgés,
nagyon is éles szemű, szigorú bíró,
ki az életet a művészet elé helyezi,
törékeny testű, de nem gyenge, ingatag,
belül erős, szívós,
van gyakorlati érzéke is, és dolgos,
főz, mos, mosogat, takarít,
zokszó nélkül elvégez minden munkát,
a házban éppúgy, mint a ház körül,
kitartó, figyelmes és odaadó,
ha leszakad a kabátom gombja, felvarrja,
ha elpiszkolódik az ingem, kimossa,
ha elmegyek otthonról, hazavár,
ha ő van távol, felhív telefonon,
ha megjön, ennivalót készít,
ha én érkezem haza, étellel fogad,
ha dolgozom, visszahúzódik,
ha elfeledek valamit, eszembe juttatja,
ha haragra gerjedek, lecsillapít,
ha csüggedek, bátorít,
ha bánt valami, vigasztal,
ha rosszat álmodom, megsimogat,
ha nem tudok aludni, velem virraszt,
ha beteg vagyok, ápol,
ha kérdem, mindezt miért,
azt feleli, mert szeret,
ha ellenvetem, hogy öreg vagyok hozzá,
csak rázza fürtös fejét és mosolyog.
Annyira jó érzés, mikor még a fejemben motoszkáló maszatos éjszakai álmokkal együtt reggel kibotorkálok a konyhába, és ott gyönyörű verőfény fogad. Csak úgy dől be a napfény az ablakon át, friss csokor virág vár az étkezőasztalon, -mert előző nap odatettem-
, és az egész ház derűt és nyugalmat sugároz, -saját tervezés- , amitől aztán ripsz-ropsz el is illannak a nyomasztó álmok.
A következő lépés, hogy felteszek magamnak egy kávét, és amíg lefő, sétálok egyet a kertben.
Megcsodálom, hogy mennyit nőtt a fű tegnap óta, hogy hány virág nyílott vagy hullott el, leszedem az érett fügéket a reggelimhez és veszek néhány mély levegőt ebből a tiszta, ragyogó világból, és hálás vagyok, hogy mindezt megtehetem.
Azt olvastam valahol, és ezzel mélységesen egyet tudok érteni, hogy a természetnek gyógyító hatása van. Még a kórházi betegek is gyorsabban felépülnek, ha az ablakaik kertre néznek és nem egy betonrengetegre. Ezt olvastam. Komolyan.
Én el tudom hinni, hogy így van, mert ugye az elménk csodálatos hatalma....
Szóval, a lényeg, hogyha már mindenben és mindenkiben csalódtál, ha elvesztetted a hited, -vagy úgy is mondhatjuk, hogy egyszerűen ramatyul érzed magad-, akkor a természettől visszakapHATod azt. Mármint a hited. Magadban vagy másban. Érted ugye?
Tehát nem kapod, hanem kaphatod! Nagyon nem mindegy.
Most, ahogy ezeket a sorokat írom, már belengi a lakást a finom kávéillat, és az egyik mézédes, lédús fügémet már el is majszolgattam, úgyhogy nekem már tényleg nagyon jó.
Legyen Nektek is az! Teremtsétek meg valahogy! Figyeljetek arra, ami van, és ne csak arra, ami hiányzik! Még egészen rövid kis időközökre, néhány pillanatra is megéri. Erőt ad.
Ahogy Rainer Maria Rilke is megmondta:
" Du musst das Leben nicht verstehen, dann wird es werden wie ein Fest. "
Csütörtök éjjel a kertben, a csíkos nyugágyamban vártam a meteoritzáport.
Forró, fülledt éjszaka volt. Nem is viseltem mást, csak valami testhez simuló, tompa fájdalmat, és ettől az enyhén zsibbasztó "fáj egy kicsit a lelkemtől" időnként még némi libabőrt.
Csak ahogy az Isten megteremtett. Úgyis vele készültem szót váltani. Gondoltam, én is leadom a rendelésem az univerzum felé. Naná, azon ne múljon!
Bár az utóbbi időben egyre nehezebben tudok hazudni magamnak, azért időről időre próbálkozom, hátha mégsem veszem észre . Hátha mégsem jövök rá az önámításra. Hja, kérem! Felnőni egy hosszú folyamat.
Na, szóval ott a kertben, a csillagok alatt legszívesebben a körmeimmel kapartam volna az égre a kívánságaimat.
De, sajnos egyetlen fia száguldó, hulló fénycsóvát sem sikerült megpillantanom, amitől kissé eluntam magam, míg végül szép lassan megnyugodtam. Nem, azért nem aludtam el, de becsuktam a szemem, ...és látni kezdtem.
Megtörténik, hogy valamiért vagy valakiért az ember magát hagyja el.
Egy ideig fel sem tűnik, mennyire megváltoztál, olyan észrevétlenül, egészen apró dolgokkal kezdődik, mígnem egyszer csak el kezdesz hiányozni magadnak. Már nem érted, hogy tehetted ezt meg azt, vagy éppen miért nem tetted ezt vagy azt. Találkozol a megbánással, rosszabb esetben még a szégyennel is.
Nagy jelentősége van ennek a találkozásnak, és nagy ára van ennek a felismerésnek.
Be kell látnod, hogy tévedtél, hogy rossz volt a kitűzött irány.
Ha nagyon patetikusan akarnék fogalmazni, elérkezik az igazság pillanata. Vagy az elengedésé, ahogy a spiri barátaim mondanák.
A helyzet az, hogy fogalmam sincs, mi volt ez az érzés, megérzés, hogy tartós marad-e a hatása, de az biztos,hogy amit egy órája még olyan eszeveszetten kívántam, amiért képes voltam pucéron kifeküdni az éjszakába, mit sem törődve a lehetőséggel, hogy vérszívó szúnyog hordák martalékává válhatok - egyébként megúsztam néhány apró csípéssel-, nos igen.
Ez a kívánság egyszerűen értelmét vesztette. Már nem volt fontos. Ami fontos volt, hogy megbocsátottam magamnak.
A hülyeséget is, az indulatosságot is, a szenvedélyességet is. Úgy döntöttem, jól állnak ezek a dolgok nekem. A közöny nem lehet barátom.
Úgyhogy szinte már glóriával a fejem felett mentem végre aludni, olyan elégedett voltam magammal, és hosszú idő óta először igazán jót és pihentetőt aludtam.
Megosztás a facebookon
Hello hétfőőőőő!
Valószínűleg születési hibám, hogy legtöbbször állati jó kedvem van. Nézzétek el nekem! Amikor meg még sincs annyira állati jókedvem, akkor azt mondom magamnak:
- Csillapodj Öreglány! Csak átmeneti állapot. Próbáld a dolgot más szemszögből nézni!
Ez általában segít.....általában. Ha ez genetikai örökség, akkor marha hálás vagyok érte, ha meg nem az, akkor ajánlom kipróbálásra annak, aki úgy érzi, szüksége lenne hasonló "gondolat mankóra".
Bár őszintén szólva, a szomorkodásnak is megvan a maga szépsége, és ezt halálos komolyan gondolom. Csak ne tartson túl sokáig!
Szóval legyen akkor a mai nap mottója:
"Jó néhány szörnyű dolgon keresztülmentem már életemben, amelyek közül néhány valóban meg is történt."
Mark Twain
irodalom, képzőművészet, lakberendezés...