Tegnap húzós napom volt.

Persze nem éreztem volna ennyire nehéznek, ha előző nap nem lumpolok szívemnek kedves emberek társaságában, némi pálinka és  finom borocskák kíséretében, egy oltári, nagy zabálást követően.

Aztán meg három óra alvás, az csak három óra alvás, és utána végigfutni, végigmosolyogni 15 órát...., azért az nem könnyű.

No, de ez itt most nem az önsajnálat helye. Arra adtam magamnak húsz percet, amíg kiszürcsöltem a reggeli kávémat. Kicsit bőgicséltem közben, elsirattam sanyarú sorsomat, aztán mire elfogyott a kávé, már megláttam az újabb érett fügéket a fán, a macska már puha szőrével finoman a lábamhoz dörgölőzött, és "Tudjukki" mondott valami olyan hülyeséget, amin muszáj volt röhögni. Az élet kezdett újra kékülni.

De amitől tényleg visszatér belém mindig az "életszépheurékamindenazéndöntésemfelelősségemnenyávogjélj" az a futás. Mert ilyenkor el kell mennem futni. Ki kell mennem a szabadba, be kell szívnom a füvek illatát, éreznem kell a szelet az arcomon, a földet a talpam alatt, és akkor eljön az a pont, amikor már nem is érzem, hogy futok, csak azt hogy vagyok, és hogy micsoda csodálatos dolog az, hogy vagyok.

Na,jó. Nem mondom azt, hogy ez mindig így történik. Vannak olyan napok is, amikor csak azért futom végig a távot, mert eldöntöttem, hogy végigfutom, de a végére akkor is ugyanilyen jó lesz, esküszöm!

...és, hogy ezt az egészet miért mondtam el?

Azért, mert többen kérdeztétek, hogy csinálom. Hogy csinálom, hogy így tartom magam.

Hát így. Szóval nem a gének. Egyszerűen élvezem és szeretem az életet. Imádok jókat enni, inni, bulizni, de tudom, hogy egyensúlyt kell tartani. Mozgás nélkül ez nem megy. Ahogy az előbb említettem, néha szükség van az önfegyelemre is, természetesen.

Nekem a futás, a biciklizés, a Pilates, a Nia és a jóga vált be, de nem ez a lényeg. A lényeget abban látom, ha találunk valamit, ami örömet szerez, amiben ki tudunk kapcsolódni.

 Talán szerencsés is vagyok, hogy ezt az örömet sok mindenben megtalálom, nem csak a mozgásban. Például ez a blog is ezt a célt szolgálja. Nekem ez jó. 

Szóval a konklúzió: Szeressetek élni! Nekem bevált.

 

Megosztás a facebookon

'reggelt!

"Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbájos világ
Kicsit elbántak velem, no de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol Rád"

Tegnap este a Malénát vettem elő újra.

(" A Maléna (Malèna) 2000-ben bemutatott olasz-amerikai filmdráma Giuseppe Tornatore rendezésében, Monica Bellucci főszereplésével, Ennio Morricone zenéjével és Koltai Lajos képeivel." Wikipédia,....ha valaki esetleg nem tudná)

Olyan jó kis film az,érzékeny, mulatságos, megható, és tele jó zenékkel, de valahogy egy nagyon halovány melankólia fátylat hagyott maga után bennem.... Na, erre varrjatok gombot! Melankólia fátyol. Kész. Inkább hallgassatok zenét!
...és nézzegessétek a "melankóliafátylas" képeket! (Nem is azok, de szépek,..szerintem) :)

https://www.youtube.com/watch?v=BZOObJjjiOA

https://www.youtube.com/watch?v=n1TYtmaEGv0

https://www.youtube.com/watch?v=rV3s3u0v7tc

Megosztás a facebookon

'reggelt!
Csodára bukkantam. Ezért szeretem annyira a képzőművészetet és az irodalmat. Van valami hihetetlenül motiváló abban, ha olyan dolgokról nézel képeket, olvasol verseket, novellákat, regényeket, amik arra emlékeztetnek, aki lenni szeretnél,akivé még talán válhatsz, vagy aki egyszer voltál, mert ugye ilyenről is hallottunk már... :)

Visky Zsolt: (Ha a közelben lennél)

karjaim takargatnának és
szemeim.
nem tudnám, mint ahogy most
eszemmel tudom, az egymáshoz-
tartozás teóriáját, hogy a szükség
hogyan is viszonyul a lét
különböző állapotaihoz, s hogy
vannak még a megszokott
barátok, a terheim.
Szavakkal takargatlak hát,
talán kihűlnek, mire hozzád
érnek. Ha pirosak még, örülj
a pirosnak, s örülj ha kékek, a
kéknek.

képek:Jimmy Lawlor
zenemeg:https://www.youtube.com/watch?v=OZc-vzohziY&feature=youtu.be vagy bármi más Pátkai Rozinától

Megosztás a facebookon

Egy ház Bbrooklynból.

Egy gyönyörűen felújított ház, ahol hagyták érvényesülni a múltat, mégis üde, nyitott és tiszta tereket hoztak létre. Az eredeti fapadló egyszerűen egy álom! Ilyen, amikor a vintage nem fordul át giccsbe, és ilyen lépcsőm lesz egyszer, az tuti, mert állítólag több életünk van....., hallottam már ilyesmiről, na. :)

 

tervező:http://bonaventuraarchitect.com/

Megosztás a facebookon

Radnóti Miklós: Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.

Megosztás a facebookon

Voltak idők,amikor a fiatal lányok ünnepélyes alkalmakkor díszes kis könyvet kaptak ajándékba, hogy annak üres lapjaira beírják azokat a verseket, amelyek különösen tetszettek nekik.

Igaz, hogy már rég nem vagyok fiatal lány(khmmm...khmmmm), de nekem most ez a blog lesz a díszes kis könyvem.

Szeretem a verseket.

Ha bármi bölcsességet vagy tudást magamra szedtem az évek során, azt sokban köszönhetem a verseknek is, mert tanítanak, gondolkodtatnak, ha kell vigasztalnak, néha felemelnek és sokszor felébresztik az érdeklődésem olyan dolgok iránt, amelyeket még nem ismerek.

Ezzel most nem azt akartam mondani, hogy valami "hű, de nagy!" tudással rendelkezem. Jézusom! Dehogyis! Egyáltalán nem. Mindössze él bennem egy egészséges sznobizmus, ami arra ösztönöz, hogy nyitott legyek és kíváncsi, hogy az értékeket keressem az életben, és él bennem a vágy is, hogy kellő alázattal tudjam szemlélni magam körül a világot, és annak mélyebb és örök összefüggéseit.

Néha megértem ezeket, és sokszor nem, és az is előfordul, hogy csak egy későbbi időpontban érnek be a válaszok, de ez sem baj. Nekem jó így.

Na. Szóval ezért lesz itt ennyi vers. Régi is, új is, de főleg szerelmes! Azok aztán csak igazán a kedvenceim. 

Mily meglepő, nem igaz?

 

Johann Wolfgang von 

Goethe

Rád gondolok 

Megosztás a facebookon