Kormos István

Ház Normandiában

 

A gauguinsárga parton áll Jérome 
nem köszön vissza mert Jérome szamár 
szemben kék bálna JerseySZIGETE 
ő fekete sziklakönyéken áll 
szél-ökrök szél-ekék próbálnak ártani 
falán szilánkra törnek a sirályok kiáltásai 
biciklis pék dombkötéltánca kenyér kenyér kenyér 
nap tenger kifröccsenő vére fehér fehér fehér 
rókanyüszítés-éjszaka szegről rézserpenyő lecsattan 
kaptányban vergődik szivem elsüllyed Ertot tejködhabban 
rét szalad a kőkapuig ott megtorpan bemenjen-e 
szobákban zöld mohahomály tengerfenék-csönddel tele 
mohahomályban valaki ablakhoz nyomva homloka 
kert fölött denevérszavak igen soha igen soha

 

Nagyon régen, még középiskolás koromban szavaltam ezt a verset. Most annyira nyár van, olyan forró a levegő, és én a tengerhez vágyódom. A gondolataim valahogy visszakalandoztak ezekhez az erős képekhez, a házhoz, ott a hűvös Normandiában és a fehérséghez. 

A fehér szép. A fehér tiszta, puritán, elegáns, letisztult.....

Mégsem mondhatom, hogy szeretem. Inkább úgy vagyok vele, mint Petőfi a Kárpátokkal:

"Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek"....

Szóval csodálni lehet!

 

 

 

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

Köszöntelek, kedves Látogató!

Akkor belevágok. Ez itt Cookie szerint a világ. Nem, tényleg nem Garp szerint. John Irwingtől  egyszerűen csak lenyúltam a címet. Annak idején jó kis könyvélményem volt ez a regény, és tulajdonképpen utalnék vele arra is, hogy sokat fogok lopkodni innen-onnan.

Mondjuk, kezdhetném úgy is, hogy: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Remek, drámai kezdés lenne. Nekem tetszik, de nem Dante poklába szeretnélek vezetni benneteket. Éppen ellenkezőleg! Csak felhívnám a figyelmet, hogy itt nem lesznek nagy mélységek, ne várjátok , -értitek, ne reménykedjetek!- Mindössze az én hétköznapi gyönyörűségeimről fogok írni, lazán, könnyedén, itt-ott némi iróniával fűszerezve. Talán másnak is örömet szerzek vele. Ez lenne a cél.

A reményről meg annyit, hogy szerintem pont ez az a dolog az életben, amit sohasem lenne szabad elveszíteni, mert mindig történhet valami jó. A mélypontok után is hozhat újra a nagy körforgás örömteli pillanatokat, napokat, akár éveket. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy a"Holnap jobb lesz" és hasonló közhelyek igenis működnek, ha megtanuljuk élvezni az apró szépségeket, örömöket, és itt bizony a "megtanuljuk"-on van a hangsúly, mert ha van titok, akkor ez lehet az. (Ez lett volna az észosztásos rész.)

Szóval, fel ne hagyjatok a reménnyel!

Az élet kék!

Megosztás a facebookon

Akkor én most színt vallok. KÉK! Meglepődtetek, mi?
Na, jó. Megpróbálom komolyabban, bár nagyon nehezemre esik, mert kimondottan nem szeretem magam túl komolyan venni, de itt most kérni szeretnék valamit tőletek, vagyis talán nem annyira kérni, mint inkább csak kérdezni, úgyhogy muszáj lesz összekapnom magam.
Szóval, az a helyzet, hogy régóta játszadozom a blogírás gondolatával, de még nagyon képlékeny állapotban van az ötlet is, és a megvalósítás is. 
Olyan igazi csajos blog lenne, hasonló ehhez, amit itt a facén művelek, csak megspékelve még extra észosztással. Bocs! Azt ígértem, komolyan. Tehát több saját gondolattal kiegészítve tálalnám továbbra is a lakberendezős, képzőművészetis, irodalmi, zenei és főleg gasztronómiai falatkáimat valamint az "ámátőr" lélekbúvárkodásaimat is(Jézus,Mária,Szent József!), vagyis mindazokat a dolgokat, amik engem érdekelnek. Sőt még ilyen "ép testben ép lélek" izé is lenne, mert a mozgást is rendkívül fontosnak tartom.
A kérdés tehát a következő: Volna erre igény szerintetek? Olvasná ezt egy árva, szerencsétlen lélek is? ((Tudom! Ez már két kérdés volt.)
Megköszönném, ha véleményt nyilvánítanátok, és nem kell kímélni! A negatívumot is jól tudom kezelni, mert ugye, aki kiáll a sarokra, az ne csodálkozzon, ha... 
...hát (Igen, ezt is tudom, nem kezdünk vele mondatot.)..., akkor írjatok, jó? ...és Köszi! 
Cookie

Megosztás a facebookon