Belépés FacebookkalKommentek
[ Ablak bezárása ]
Soha nem voltam nagy dumás. Mindig is gondot okozott "verbálisan" kifejezni magam...., erre most blogolok.
Pfúúú! Mi lesz ebből?...
...de azért vannak az akadályok, hogy legyőzzük őket. Nem igaz?
Legalábbis magamnak szoktam mondogatni efféle jóféle önmegerősítő mondatokat.
Azt olvastam valahol, hogy ez segít, és eddig nálam működik is a dolog. Becs' szó!
Igen, tisztában vagyok vele, hogy mindezek ellenére ebben a műfajban nem lenne hátrány, ha tudnék is írni, de lendüljünk át ezen az aprócska problémán!
Annyi sz@r író írhat, akkor én miért ne?
Na! Szóval arról fogok mesélni, Keedves Gyerekeeek...
A családomról fogok mesélni, és főleg az apámról.
Úgyhogy, akit nem érdekelnek az ilyen sztorik, azt előre figyelmeztettem, mert alapból egy kis tüncsibaba vagyok, de már annyira régóta tervezem, hogy írni kéne róla, mert nem semmi dolog, amiken átment, amilyen ember volt, csak eddig még nem volt bátorságom hozzá.
Folyt.köv.
(vegyétek nyugodtan fenyegetésnek!)
"Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. " J.A.
irodalom, képzőművészet, lakberendezés...