A tiltás ellenére a szokás tovább élt.
A legérdekesebb (és mélységeket hordozó) forma azonban számomra a következő. Csákányban a Miklós-járásban két alakoskodó vett részt. Az egyik Miklósnak, a másik „ördögnek” öltözött. A Miklóst alakító legény hosszú bundát viselt, kenderszakállat ragasztott, derekát lánccal kötötte körbe, botot vitt a kezében. Az "ördög" rossz ruhába öltözött, néha szalmából púpot is készítettek a hátára. Kolompot vitt magával. Ez a forma tükrözi számomra e nap lényegét. Az előző, éppen egy héttel ezelőtti nevezetes nap (András) az ártó erők elűzését és távol tartását, a jövő lehetséges megjóslását és jóra fordítását szolgálta, hogy a lelki újjászületésre felkészülés első lépése: a befelé fordulás a belső védettségben és csöndben megtörténhessen. A jutalmazó és büntető Miklós pedig azt jelzi, hogy megtörtént jónak és rossznak elválasztása. Kinek-kinek magának kell ezt megtennie magában. Ha ez még nem történt meg, ennek a lépésnek a megtételére biztat. Hogy nézzen szembe ki-ki magával. Ismerje fel a benne élő rosszat és jót. A rosszal ne vállaljon közösséget, ne azt válassza, amit pedig jónak ítél, azt gyarapítsa. Járja ezzel kapcsolatban az ész és a szív útját, a „Hetedhét ösvényt” magában.

...és hoztam néhány hangulatos képet, hogy mi felnőttek is újra átélhessük néhány pillanatra ennek a szép szokásnak a varázsát.

....és csak egy egészen icikét-picikét giccsesek, de ilyenkor szabad!

Aztán mutatok még néhány kedves, téli képet Gottfried Kumpf munkáiból. Ő egy osztrák, naiv festő, aki a munkahelyem közelében, konkrétabban a szomszéd faluban, Breitenbrunnban él.
Szeretem a képeit. Szeressétek ti is! :) 

Eredj csak.
A te lábaid nyoma
Nem fáj már néki többé.

Csönd van
Csak egy csobbanás:
Kövér halamat visszaadom a folyónak
Egy surranás:
Gyönge madaram visszaadom a mezőnek
Eredj csak
Elfedezi megcsorbult levelét
A virág.

Látod?
Már esteledik.

1925 ősze

Ezt kellett, mert jó dolog verssel kezdeni a napot. Felemel, még ha szomorú is az a vers.

Aztán meg azt olvastam ma reggel a facén, hogy a karácsonyt szeretni ciki. Én csak sajnálni tudom azokat, akik így éreznek. Elfelejtettek gyermeknek maradni, örülni, vagy esetleg félnek - félni ugyanis hihetetlenül sok mindentől lehet - , de lehet, hogy szegények csak annyira mások akarnak lenni, mint a mások.

 Vagy az is előfordulhat, hogy csak lusták. Mert az ünnepre készülni kell. Ez extra feladat, de olyan jó! Pont ez a legjobb benne. Úgyhogy sütizzünk! 

Ebben a várakozós időszakban nálam az egyik elengedhetetlen dolog a mézeskalács sütés.
Szeretem, mikor a lakást édes, fűszeres illatok töltik be, és a sütemény készítése szinte meditatív állapotba hoz....most már, mert amíg a gyerkőcök kicsik voltak, azért járt ez a művelet némi stresszel is, de úgy is szép volt.
Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy ehetőt ebben a műfajban még nem sikerült létrehoznom, pedig már jó néhány recepten túl vagyok, mégis mindegyik próbálkozásom során inkább kézifegyvernek minősülő kis csodákat alkottam, mint süteményt. 
Nekem ezzel semmi problémám nincsen. Komolyan. Úgy vagyok vele, mint Edison a villanykörtével.