A tiltás ellenére a szokás tovább élt.
A legérdekesebb (és mélységeket hordozó) forma azonban számomra a következő. Csákányban a Miklós-járásban két alakoskodó vett részt. Az egyik Miklósnak, a másik „ördögnek” öltözött. A Miklóst alakító legény hosszú bundát viselt, kenderszakállat ragasztott, derekát lánccal kötötte körbe, botot vitt a kezében. Az "ördög" rossz ruhába öltözött, néha szalmából púpot is készítettek a hátára. Kolompot vitt magával. Ez a forma tükrözi számomra e nap lényegét. Az előző, éppen egy héttel ezelőtti nevezetes nap (András) az ártó erők elűzését és távol tartását, a jövő lehetséges megjóslását és jóra fordítását szolgálta, hogy a lelki újjászületésre felkészülés első lépése: a befelé fordulás a belső védettségben és csöndben megtörténhessen. A jutalmazó és büntető Miklós pedig azt jelzi, hogy megtörtént jónak és rossznak elválasztása. Kinek-kinek magának kell ezt megtennie magában. Ha ez még nem történt meg, ennek a lépésnek a megtételére biztat. Hogy nézzen szembe ki-ki magával. Ismerje fel a benne élő rosszat és jót. A rosszal ne vállaljon közösséget, ne azt válassza, amit pedig jónak ítél, azt gyarapítsa. Járja ezzel kapcsolatban az ész és a szív útját, a „Hetedhét ösvényt” magában.

...és hoztam néhány hangulatos képet, hogy mi felnőttek is újra átélhessük néhány pillanatra ennek a szép szokásnak a varázsát.

....és csak egy egészen icikét-picikét giccsesek, de ilyenkor szabad!

Aztán mutatok még néhány kedves, téli képet Gottfried Kumpf munkáiból. Ő egy osztrák, naiv festő, aki a munkahelyem közelében, konkrétabban a szomszéd faluban, Breitenbrunnban él.
Szeretem a képeit. Szeressétek ti is! :)