Kormos István

Ház Normandiában

 

A gauguinsárga parton áll Jérome 
nem köszön vissza mert Jérome szamár 
szemben kék bálna JerseySZIGETE 
ő fekete sziklakönyéken áll 
szél-ökrök szél-ekék próbálnak ártani 
falán szilánkra törnek a sirályok kiáltásai 
biciklis pék dombkötéltánca kenyér kenyér kenyér 
nap tenger kifröccsenő vére fehér fehér fehér 
rókanyüszítés-éjszaka szegről rézserpenyő lecsattan 
kaptányban vergődik szivem elsüllyed Ertot tejködhabban 
rét szalad a kőkapuig ott megtorpan bemenjen-e 
szobákban zöld mohahomály tengerfenék-csönddel tele 
mohahomályban valaki ablakhoz nyomva homloka 
kert fölött denevérszavak igen soha igen soha

 

Nagyon régen, még középiskolás koromban szavaltam ezt a verset. Most annyira nyár van, olyan forró a levegő, és én a tengerhez vágyódom. A gondolataim valahogy visszakalandoztak ezekhez az erős képekhez, a házhoz, ott a hűvös Normandiában és a fehérséghez. 

A fehér szép. A fehér tiszta, puritán, elegáns, letisztult.....

Mégsem mondhatom, hogy szeretem. Inkább úgy vagyok vele, mint Petőfi a Kárpátokkal:

"Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek"....

Szóval csodálni lehet!

 

 

 

Megosztás a facebookon