Annyira jó érzés, mikor még a fejemben motoszkáló maszatos éjszakai álmokkal együtt reggel kibotorkálok a konyhába, és ott gyönyörű verőfény fogad. Csak úgy dől be a napfény az ablakon át, friss csokor virág vár az étkezőasztalon, -mert előző nap odatettem-

 , és az egész ház derűt és nyugalmat sugároz, -saját tervezés- , amitől aztán ripsz-ropsz el is illannak a nyomasztó álmok.
A következő lépés, hogy felteszek magamnak egy kávét, és amíg lefő, sétálok egyet a kertben.
Megcsodálom, hogy mennyit nőtt a fű tegnap óta, hogy hány virág nyílott vagy hullott el, leszedem az érett fügéket a reggelimhez és veszek néhány mély levegőt ebből a tiszta, ragyogó világból, és hálás vagyok, hogy mindezt megtehetem.
Azt olvastam valahol, és ezzel mélységesen egyet tudok érteni, hogy a természetnek gyógyító hatása van. Még a kórházi betegek is gyorsabban felépülnek, ha az ablakaik kertre néznek és nem egy betonrengetegre. Ezt olvastam. Komolyan.
Én el tudom hinni, hogy így van, mert ugye az elménk csodálatos hatalma....
Szóval, a lényeg, hogyha már mindenben és mindenkiben csalódtál, ha elvesztetted a hited, -vagy úgy is mondhatjuk, hogy egyszerűen ramatyul érzed magad-, akkor a természettől visszakapHATod azt. Mármint a hited. Magadban vagy másban. Érted ugye? 
Tehát nem kapod, hanem kaphatod! Nagyon nem mindegy.
Most, ahogy ezeket a sorokat írom, már belengi a lakást a finom kávéillat, és az egyik mézédes, lédús fügémet már el is majszolgattam, úgyhogy nekem már tényleg nagyon jó. 
Legyen Nektek is az! Teremtsétek meg valahogy! Figyeljetek arra, ami van, és ne csak arra, ami hiányzik! Még egészen rövid kis időközökre, néhány pillanatra is megéri. Erőt ad.

Ahogy Rainer Maria Rilke is megmondta:
" Du musst das Leben nicht verstehen, dann wird es werden wie ein Fest. "