Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.
A döbbeneten túl, azt hiszem a bűntudat miatt írok. 
Elmulasztottam a lustaság miatt valami nagyon fontosat. Valamit, amitől az ember emberebb lehet, és ez szörnyű. 
Azt hittem van még idő. Vagy csak ezt akartam hinni. Ez sem mentség, tudom.
Tegnap éjjel, hazafelé a kocsiban bőgtem, mint a szamár, pedig rég nem voltunk már barátnők. Valójában sohasem voltunk. A férjeink hoztak össze minket, de mindig szimpatizáltunk egymással, és lehet valakit úgy is szeretni, hogy nem kerülsz egészen közel hozzá, csak egyszerűen élvezed a jelenlétét, mert mindig hiteles, mert mindig kedves, mert mindig jót sugároz.
Az előbb elővettem a régi, közös fotókat, és eszembe jutott, mikor csak mi, lányok, a Nyéki Andiéknál üldögéltünk, és a közelgő esküvőtökről beszélgettünk, aztán kimentünk a szüleidhez Mosonszolnokra és megmutattad az álomszép ruhád. Gyönyörű menyasszony voltál! Gyönyörű, csupa élet, csupa mosoly lány voltál!
Utoljára két éve beszélgettünk egy igazán jót, mikor a hátfájásommal hozzád fordultam segítségért.
Jó volt látni, mennyire szereted a hivatásod, hogy megtaláltad, amiben kiteljesedhetsz.
De legszívesebben azokra a vidám összekacsintásokra, összenevetésekre emlékszem vissza, amiket a közös Nia órákon produkáltunk, mert mindketten úgy el tudtunk veszni a mozgás, a tánc, a zene és a pillanat örömében.
Hiányozni fogsz a világból, Erzsike. Azok közé tartoztál, akik miatt jobb hely lett ebből a világból.
Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.
Tudom, hogy jó helyen vagy, és az angyalok vigyáznak rád, de a szeretteidnek, a családodnak, a barátaidnak sok erőt kívánok az elvesztésed elviseléséhez!

Megosztás a facebookon