Kedves Gyerekek!

Ma mesét mondok nektek.
...és valószínűleg szentségtörést követek el, hogy pont Ady születésnapján engedek a kísértésnek, és veszem elő egy régi, őskövületnek számító versemet, de ma sajnos ilyenem van.
Kivonulós.
Borzasztóan szentimentális. 
Keblemre Rousseu! 
Repülj én kicsi pónim, rózsaszín pegazus unikornisom!

Persze, azért Adyt nem hagyom ki, mert nagyon szeretem, de ha róla írnék, az olyan lenne, mintha Kuka törpe írna Góliátról. Jobban jár mindenki, ha csak ide posztolom néhány csodálatos versét. :)

https://www.youtube.com/watch?v=HX_8uRZPQY8

https://www.youtube.com/watch?v=rC74aFQ0pUw

https://www.youtube.com/watch?v=Jwt1vhCKe_g

A félreértések elkerülése végett, én egy nagyon vidám, optimista ember vagyok, de néha elkap egy finom melankólia, amit ma fogjunk rá pl. erre a ködös, levélhullatós időjárásra!
Jobb ötlet sajnos nem jut eszembe, hogy mitől kerülök időről időre ebbe a kissé nyúlós állapotba, de az igazság az, hogy egyáltalán nem is bánom, hogy belekerülök.
A művészet abban rejlik, hogy miután jól kitocsogtam magam eme kicsit önsajnáló, szomorkás, az elmúlás aromáját beszippantó(én kérek elnézést!) zustándban, megrázom magam, és már volt-nincs, el is illant, ahogy jött. 
Ma például itt a gép előtt, az első és második kávé közötti rövid szünetben tört rám...., hát akkor Isten hozta! :)

Megosztás a facebookon