Voltak idők,amikor a fiatal lányok ünnepélyes alkalmakkor díszes kis könyvet kaptak ajándékba, hogy annak üres lapjaira beírják azokat a verseket, amelyek különösen tetszettek nekik.

Igaz, hogy már rég nem vagyok fiatal lány(khmmm...khmmmm), de nekem most ez a blog lesz a díszes kis könyvem.

Szeretem a verseket.

Ha bármi bölcsességet vagy tudást magamra szedtem az évek során, azt sokban köszönhetem a verseknek is, mert tanítanak, gondolkodtatnak, ha kell vigasztalnak, néha felemelnek és sokszor felébresztik az érdeklődésem olyan dolgok iránt, amelyeket még nem ismerek.

Ezzel most nem azt akartam mondani, hogy valami "hű, de nagy!" tudással rendelkezem. Jézusom! Dehogyis! Egyáltalán nem. Mindössze él bennem egy egészséges sznobizmus, ami arra ösztönöz, hogy nyitott legyek és kíváncsi, hogy az értékeket keressem az életben, és él bennem a vágy is, hogy kellő alázattal tudjam szemlélni magam körül a világot, és annak mélyebb és örök összefüggéseit.

Néha megértem ezeket, és sokszor nem, és az is előfordul, hogy csak egy későbbi időpontban érnek be a válaszok, de ez sem baj. Nekem jó így.

Na. Szóval ezért lesz itt ennyi vers. Régi is, új is, de főleg szerelmes! Azok aztán csak igazán a kedvenceim. 

Mily meglepő, nem igaz?

 

Johann Wolfgang von 

Goethe

Rád gondolok 

Megosztás a facebookon