Vasárnapi kaleidoszkóp

Cookie

2016. november 6., vasárnap 09:54

Erős, fekete javallott, mert ma nehéz falattal indítok.
Ginsberg Üvöltés című versével kezdtem a napot, mert egy kép kapcsán véletlenül belebotlottam, de azért azt nem teszem fel. Akit érdekel, keressen rá!

...Úgyhogy,.. itt ma nem lesz " hurrávasárnap!", bocs.
Lehet a beatnemzedéket nem szeretni, de érdemes ismerni. Finomított magyar hangja ennek az életérzésnek: pl.Déry Tibor - Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
https://www.youtube.com/watch?v=wZFnbf-GUe0,
és Hobo, bár nem éppen ezzel a dallal, amit választottam, de József Attilában is megvolt a düh, a lázadás, mindössze ennyi a kapocs, meg hogy én imádom.
https://www.youtube.com/watch?v=IAxIXTPz8_0
Na, jó, azért majd később keresek valami pozitívabbat is.

Irwin Allen Ginsberg
amerikai költő
1926. június 3. — 1997. április 5.

"Egy költő számára ez a legnehezebb: fel kell készülnie arra, hogy csak önmagának ír. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ne kelljen gyakran erre gondolnom. A lényeg, hogy az ember kiadja magából, megtisztuljon, és hogy mindig megőrizze öntudatát, még ha ez gyakran elég gyötrelmes is."

Na, ez már egy fokkal optimistább, és főleg milyen jó! Nem igaz? De.
Alakulunk.

Quimby - Viharon túl, szélcsenden innen
Kiss Tibi

https://www.youtube.com/watch?v=DCUbEd764Pw

Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nô virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szemembôl a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én Élet,

mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
késôbb mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem.

Bizony." Szeretlek én Élet!"...Bár talán többet nézelődök, mint élek. (én)

Emlékszem, még nem tudtam olvasni, de introvertált gyerekként már akkor is szívesebben lapozgattam a művészeti albumokat a fogócska meg más ilyen hülyeségek helyett.

Két festő képei különösen megragadták a képzeletemet, bár akkor még fogalmam sem volt, kik ők, csak az érzéseket tudom felidézni a mai napig is, amit a festmények keltettek bennem....és, hogy miért osztom ezt most meg? Mert ma újra eszembe jutott. Csak úgy. :)

Csontváry Kosztka Tivadar
Paul Gaugin