Szeretek örömet szerezni a posztjaimmal, de önámítás lenne azt állítani, hogy ez pusztán szívjóságból fakad.
Van ebben egy nagy adag hiúság is, és főként önigazolás, no meg a velem született exhibicionizmus, (mint a mellékelt fotó is mutatja).
No, de baj lenne ez? Nem hiszem.
A törekvést fontosabbnak tartom, hogy értéket osszak meg, vagyis olyan dolgokat, amelyek számomra értéket képviselnek, még akkor is, ha esetleg ezek felszínesnek tűnnek mások szemében.
A jó ízlés nekem érték, és ebbe még szerintem ez a kép is bőven belefér
,
ahogy érték a kultúra is, és minden, ami szemet gyönyörködtet, ami szép.
Értéknek tartom a derűt, nélkülözhetetlennek egy teljes élethez a szenvedélyt, hogy valami iránt igazán lelkesedni tudjunk,
...és persze még sok-sok minden mást is, de most a fent említettekről szeretnék írni, hogy hogyan fedeztem fel őket magamnak.
Hálás vagyok a szüleimnek, hogy olyan útravalót adtak, aminek segítségével keresem és észreveszem a jót mindenben és mindenkiben, bár az utóbbi néha eltart egy darabig......
"Tovább is van mondjam még?"
.. igen légyszives.. !
Örömmel! :)