Szakadások

https://www.youtube.com/watch?v=-9ADWqoVYdI

 

Karinthy Frigyes: Nihil

Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz
És beszélgettem vele a lépcsőházban:
Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél
És kemény csöppek estek.Végleg elbúcsúztunk, már nem szeretem:

Aztán lementem a Rottenbiller-utcán
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni
Találkoztam Biró barátommal.Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:

A művészetnek ne legyenek korlátai - 
Se ütem, se vonal, se szín.Vagyis az a művészet, amit az ember gondol
És ha nem gondol semmit, az is művészet - 
És ha csak érez valamit, az is művészet

És ha neked nem, hát nekem.És ha neked ez nem képez művészetet
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -
Nem is az a fontos, hogy művészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.És ha ez nem művészet: hát nem az

De akkor nem is kell művészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek 
Az emberek és jól érezzék magukat.Biró dühösen ott maradt az utcán
Én még bementem egy kávéházba:

Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.A szélnek mondtam egy gorombaságot
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról
De nem egyeztem meg vele.

Ja igaz: a lépcsőházból lejövet
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.

 

 

Most zuhog...

 

Sokáig nem tudtam,

milyen színű a szemed.

Nem bontottalak atomokra.

Mindig az egészet néztem.

Olyannak láttalak,

amilyennek Isten kigondolt.

Olyannak éreztelek,

s közben ölemben

minden mozdulásod

szívemnek suttogott varázsigéket.

 

 

   Kint most zuhog.

  Gyors, nyári zápor.

  A felhők prizmáján

  átragyog a Nap.

 

 

Ujjam hegyén

bőröd érintésének

hiánya lüktet.

Fáradt vagyok.

Nem lesz több csókunk.

A szivárvány is hazug.

Amit égi jelnek véltem, 

csak fénytörés,

de összetört itt minden.

Érzés, álom, a büszkeségem.

Te nem, 

csak én vagyok átkozott.

 

 

  Kint most zuhog.

  Gyors, nyári zápor.

  A felhők prizmáján

  hiába ragyog át a Nap.

 

 

Nem búcsúztál utolsó

ajkamba harapott csókkal.

"Le akarom zárni."

Ennyit mondtál.

Hidegen vontad meg

tőlem magad.

Nyüszítettem a fájdalomtól. 

Méltóságom törtszárnyű madárként

vergődve válladra ült,

könnyedén leráztad,

csendszobákba űzted,

ahol a falak visszaverik 

könyörtelen tekinteted.

 

 

  Azóta vihar tombol bennem,

  azóta zuhog,

  és csak a szemed látom.

  A szürkészöld szemed.

 

P. M.

 

https://www.youtube.com/watch?v=0l2pFKeTFKk

Ajánló
Kommentek
  1. Én