https://www.youtube.com/watch?v=-9ADWqoVYdI
Karinthy Frigyes: Nihil
Utoljára még elmentem volt szeretőmhöz
És beszélgettem vele a lépcsőházban:
Bementünk, mert kint nagyon fújt a szél
És kemény csöppek estek.Végleg elbúcsúztunk, már nem szeretem:
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni
Találkoztam Biró barátommal.Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A művészetnek ne legyenek korlátai -
Se ütem, se vonal, se szín.Vagyis az a művészet, amit az ember gondol
És ha nem gondol semmit, az is művészet -
És ha csak érez valamit, az is művészet
És ha neked nem, hát nekem.És ha neked ez nem képez művészetet
Kedves Ernő: hát akkor nem művészet -
Nem is az a fontos, hogy művészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.És ha ez nem művészet: hát nem az
De akkor nem is kell művészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek
Az emberek és jól érezzék magukat.Biró dühösen ott maradt az utcán
Én még bementem egy kávéházba:
Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.A szélnek mondtam egy gorombaságot
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról
De nem egyeztem meg vele.
Ja igaz: a lépcsőházból lejövet
(Még ott, volt szeretőmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.
Most zuhog...
Sokáig nem tudtam,
milyen színű a szemed.
Nem bontottalak atomokra.
Mindig az egészet néztem.
Olyannak láttalak,
amilyennek Isten kigondolt.
Olyannak éreztelek,
s közben ölemben
minden mozdulásod
szívemnek suttogott varázsigéket.
Kint most zuhog.
Gyors, nyári zápor.
A felhők prizmáján
átragyog a Nap.
Ujjam hegyén
bőröd érintésének
hiánya lüktet.
Fáradt vagyok.
Nem lesz több csókunk.
A szivárvány is hazug.
Amit égi jelnek véltem,
csak fénytörés,
de összetört itt minden.
Érzés, álom, a büszkeségem.
Te nem,
csak én vagyok átkozott.
Kint most zuhog.
Gyors, nyári zápor.
A felhők prizmáján
hiába ragyog át a Nap.
Nem búcsúztál utolsó
ajkamba harapott csókkal.
"Le akarom zárni."
Ennyit mondtál.
Hidegen vontad meg
tőlem magad.
Nyüszítettem a fájdalomtól.
Méltóságom törtszárnyű madárként
vergődve válladra ült,
könnyedén leráztad,
csendszobákba űzted,
ahol a falak visszaverik
könyörtelen tekinteted.
Azóta vihar tombol bennem,
azóta zuhog,
és csak a szemed látom.
A szürkészöld szemed.
P. M.
https://www.youtube.com/watch?v=0l2pFKeTFKk