Köszöntelek, kedves Látogató!

Akkor belevágok. Ez itt Cookie szerint a világ. Nem, tényleg nem Garp szerint. John Irwingtől  egyszerűen csak lenyúltam a címet. Annak idején jó kis könyvélményem volt ez a regény, és tulajdonképpen utalnék vele arra is, hogy sokat fogok lopkodni innen-onnan.

Mondjuk, kezdhetném úgy is, hogy: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Remek, drámai kezdés lenne. Nekem tetszik, de nem Dante poklába szeretnélek vezetni benneteket. Éppen ellenkezőleg! Csak felhívnám a figyelmet, hogy itt nem lesznek nagy mélységek, ne várjátok , -értitek, ne reménykedjetek!- Mindössze az én hétköznapi gyönyörűségeimről fogok írni, lazán, könnyedén, itt-ott némi iróniával fűszerezve. Talán másnak is örömet szerzek vele. Ez lenne a cél.

A reményről meg annyit, hogy szerintem pont ez az a dolog az életben, amit sohasem lenne szabad elveszíteni, mert mindig történhet valami jó. A mélypontok után is hozhat újra a nagy körforgás örömteli pillanatokat, napokat, akár éveket. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy a"Holnap jobb lesz" és hasonló közhelyek igenis működnek, ha megtanuljuk élvezni az apró szépségeket, örömöket, és itt bizony a "megtanuljuk"-on van a hangsúly, mert ha van titok, akkor ez lehet az. (Ez lett volna az észosztásos rész.)

Szóval, fel ne hagyjatok a reménnyel!

Az élet kék!

Megosztás a facebookon